Eltelt két év. Ezalatt az idő alatt tapasztaltabb, realisztikusabb, talán "felnőttebb" lettem, és azt gondolom, ennek a nyoma ott van a Körülölel a vihar minden egyes oldalán. Sosem szántam komoly olvasmánynak a történetemet, és még mindig úgy jellemezném, hogy könnyed és romantikus. Ez a rész azonban valamivel mélyebb problémákat vet fel, úgy érzem, részletesebb is lett az elsőnél. De hát mit tegyünk, akaratlanul is változunk. Úgyis azt mondják, az első regény sikerül, ahogy sikerül. Ha újraírnám, nem lenne ennyire könnyed, de tényleg, süt róla, hogy elsőkönyves írótól van! Viszont az enyém, a sajátom. Elraktározott belőlem egy részt, amit nagy valószínűséggel már kiölt belőlem az idő és az élet.

Audrey már nem annyira naiv. Az élete nem egy napfényes álom. Felnőttnek kell lennie, meg kell küzdenie a sikerért, menedzserként el kell viselnie a barátai csapongását, a hírnévvel járó buktatókat, de helyt kell állnia nővérként és szeretőként is. Ahogy az idő halad előre, a problémák megoldódnak, de jönnek helyettük súlyosabbak. Főhősnőnk veszi az akadályokat, egyiket a másik után, és szinte észre sem veszi, hogy lassan minden kicsúszik a kezei közül...

Bízom benne, hogy izgalmasan hangzik, és minél több emberhez eljut majd!