A befejező rész még korántsem teljes, de kibontakozóban van. Bár eredetileg csak két kötetet terveztem, már a Körülölel a vihar írásakor rájöttem, hogy Audrey története nem fog egyhamar véget érni. Folyamatosan dolgozom a sztorin és izgatottan várom, mi fog kisülni belőle. Remélem ti is!

Persze mozgásban maradni nem könnyű, főleg ha az embernek annyi minden zakatol a fejében, mint nekem. Arra gondolok, hogy szánok egy külön történetet Clio Summers-nek  is. Milyen lenne megismerni őt? Én nagyon is sok fantáziát látok benne! De egyelőre maradjunk csak Audrey Rose Parker bőrében, hiszen minden további a jövő zenéje... Szóval, jöjjön egy kis ízelítő a harmadik részből:

Vigyázat! A részlet zavaros lehet azok számára, akik még nem olvasták a Körülölel a vihart!

"- Ne! – tiltakoztam, de már késő volt; egyszerre már a kemény betonlépcsőn találtam magam. A rémülettől éberen figyeltem, hogy Jason állcsúcson vágja Noah-t, idegességemben pedig a jobb karommal a balt szorongattam, bár az már zsibbadt volt a fájdalomtól. A húgom felsikoltott, Oliver csak állt, és nézte őket, Alice pedig odarohant hozzám:

- Hol fáj? – kérdezte közel hajolva. Én azonban nem láttam a legjobb barátnőm arcát: túlságosan lekötött a két fiú közt zajló harc. Noah kitért Jason újabb ütése elől, és gyomorszájon vágta, mire ő hátratántorodott. A levegő is bennem akadt az aggodalomtól. Jason azonban lendületből nekiugrott ellenfelének, aminek az lett a vége, hogy mindketten a földön kötöttek ki. Jason ismét megütötte Noah-t.

- Alice… - suttogtam – állítsd le őket!

Az exem elkapta Jason karját, és visszaütött: az arcán találta el.

- Rendben, megérdemeltem Erin miatt, de most már elég! – a vére végigcsordult az állán, és a pólójára csöpögött. Áthajoltam a lépcső felett és a bokrok tövébe hánytam.

- Álljatok már le! – sikította a húgom – Oliver, lennél szíves…?

- A kettejük dolga. – motyogta ő.

- Mandy, Audrey nagyon nincs jól…

- Nem csak a feleségemről van szó! – üvöltötte Jason.

- Már nem a feleséged. – közölte vele Noah.

- Kussolj! – förmedt rá, és ismét egymásnak estek. Lehunytam a szemem. Ez most tényleg megtörténik? Mire megint odanéztem, már néhány lépés távolságra voltak egymástól, és mindketten a földön feküdtek."