Korábban már említettem, hogy főhősnőnk a továbbiakban sem tétlenkedik majd. Gyakran a saját helyzetét bonyolítja, de előfordul olyan is, hogy a nagyfőnök rázza fel kicsit Audrey amúgy sem túl unalmas munkáját. Íme egy részlet az utóbbiról:

"Dual Mission Tour" - a turné szinte még el sem kezdődött, máris: 

"Mire megébredtem, már ismét úton voltunk. A hálófülkéből kilépve a következő látvány tárult a szemem elé: Jason az asztalnál ülve telefonált, a többiek pedig elszórtan ültek körülötte, és szótlanul figyelték, ahogy összeráncolt szemöldökkel hallgatta a vonal túlsó felén beszélő valakit. Még a tévé is teljesen le volt némítva. Amint megjelentem az ajtóban, Jason rám emelte a tekintetét.

- Itt van, ha beszélni akar vele. – szólt ekkor a telefonba. Kérdőn pislogtam a többiek felé, mire Oliver azt tátogta:

- A nagyfőnök! – megijedni sem volt időm, Jason máris a kezembe nyomta a mobilt.

- Igen? – szóltam bele még mindig reménykedve, hogy Oliver csak viccelt.

- Itt Jeffrey Jackson, – mutatkozott be az illető – az S-Gate Kiadó igazgatója. Andrea Parkerrel beszélek?

- Igazából Audrey Rose Parker, uram. – javítottam ki – Miben segíthetek? – kérdeztem hülyén, mert elképzelni sem tudtam, hogy valamiben segíteni tudnék az igazgatónak.

- Kiváló kérdés! – harsogta Jeffrey Jackson – A nagy helyzet az, hogy előléptetésben részesítem, Aline.

- Audrey. – vágtam rá, közben pedig idegesen mászkáltam az apró helyiségben, barátaim fürkésző tekintetének kereszttüzében.

- Audrey. – ismételte meg, mintha amúgy egy mellékes apróság lenne, hogy hívnak – Mit szól az ajánlatomhoz?

- Mi is lenne ez az ajánlat pontosan? – kérdeztem rosszat sejtve.

- Kibővítjük a munkakörét. Most csak turnémenedzser, igaz? Na, hát mostantól teljességgel maga menedzseli a Cease77 zenekart.

- Hát ez nagyszerű. – mondtam tompán, még mindig nem értve, hogy mi is folyik itt.

- Remek! – kiáltotta az igazgató – Most, hogy már teljes felelősségű munkát végez nálunk Angela, lenne itt egy kis plusz munka is. – közölte. Elnyomtam egy sóhajt. A kiadó igazgatója nekem mindig is valami távoli ember volt, aki úgy mozgatja a szálakat, hogy közben nem is hallunk felőle. Ha személyesen keres fel valakit, ott már krízishelyzet van. Egy pillanatig nem gondolnám, hogy a hirtelen jött előléptetésemet az eddigi kiváló munkámért kaptam. És tényleg nem.

- Kifejtené, miből áll ez a plusz munka, Mr. Jackson? – kérdeztem ártatlanul.

- Hogyne. – vágta rá – Tudom meglepő, de nekem is vannak főnökeim, Adrienne.

- Audrey. – szűrtem a fogaim közt.

- Igen. – hagyta rám – Tehát, a nagy emberek tudatáig is eljutott, hogy milyen sok tehetséges fiatal éli le úgy az életét, hogy csak mosogat Los Angeles valamelyik lepratanyáján, az igazi lehetőségre várva. Rengeteg emberről van szó. Mindegyikben van valami, mégsem mutathatja meg a Világnak mit tud, mert a zeneipar már olyan mértékben telített, hogy a zenészek egymást tapossák és próbálnak túlélni vagy érvényesülni, ahogy tetszik. – vett egy nagy levegőt – Na már most, az S-Gate azt a megtisztelő feladatot kapta, hogy folyamatos tehetségkutatókat tartson. Természetesen ez nem egy televíziós műsor, vagy médiaszenzáció. Ez az a fajta tehetségkutató, ami úgymond a színfalak mögött fog zajlani. Kíváncsi már, hogy jön maga a képbe, Audrey?

- Sikerült felcsigáznia, igen. – adtam meg magam, részben azért, mert végre nem tévesztette el a nevem.

- A napokban sajnos ki kellett rúgnom az egyik legjobb emberemet, így másra vár a feladat, hogy összeszedjen egy rakat tehetséges embert San Franciscóból.

- San Francisco? – kérdeztem meglepetten.

- San Francisco. Miért mit gondolt, ott csak tehetségtelen bunkók élnek?

- Nem, de az előbbi kiselőadás Los Angeles felfedezetlen fiataljairól szólt. – emlékeztettem a halántékomat masszírozva. Ennyit a fejfájás kipihenéséről. – Uram. – tettem hozzá.

- Los Angelest valaki más intézi. – közölte unottan – De nem kell ennyire tartani ettől a munkától kedveske. A meghallgatások nagy része Los Angelesben zajlik majd, a zsűrizéssel együtt.

- Nem tartok tőle. Kell a munka! – vágtam rá, magamat is meglepve.

- Ezt akartam tudni. A részletekkel még keresni fogom. – mondta, és már le is rakta a telefont. Úgy bámultam az elnémult mobilra, mintha karok nőttek volna ki belőle.

- Elvállaltad? – kérdezte Jason, kizökkentve a merengésből. Nyilván Jackson beszámolt neki is a hatalmas ötletéről.

- El. – válaszoltam. Nem voltam biztos benne, hogy milyen érzéssel tölt el ez az új lehetőség.

- Gratula Audrey, – szólt Chris vigyorogva – épp most vettél a nyakadba valamit, ami feltehetőleg még nálunk is nagyobb nyűggel jár!"